Henry Huo - Gu Fang Bu Zi Shang
Fordította: Milly
Ebben az életben túl sokáig vártam.
Tudatlan kisfiúból magányos herceggé váltam.
Ebben az életben túl sokat szerettem (fáj).
Szúrd hát a kardot keresztül a szívemen!
Háborúba vágtat a lovam, hogy elhozzam neked a világbékét
A húrjaid megpendülnek és elkísérnek utamon
Lemondok a folyókról és hegyekről, levetem érted a pajzsom!
Tudatlan kisfiúból magányos herceggé váltam.
Ebben az életben túl sokat szerettem (fáj).
Szúrd hát a kardot keresztül a szívemen!
Háborúba vágtat a lovam, hogy elhozzam neked a világbékét
A húrjaid megpendülnek és elkísérnek utamon
Lemondok a folyókról és hegyekről, levetem érted a pajzsom!
A te kezedet fognám, veled lennék amíg fekete hajad őszbe vált.
Ha elfordulsz se rejtheted el összehúzott szemöldököd.
Édes csókod nem apasztja el a könnyeket.
Azok a féktelen vad szenvedélyes évek, akár a víz.
Azt kérdeztem magamtól, melyik úton jutottam ide; a szerelem végtelen újraéledésén.
Csodálom az eget, tele megannyi hulló virággal oly ragyogó mint a te mosolyod.
Édes csókod nem apasztja el a könnyeket.
Azok a féktelen vad szenvedélyes évek, akár a víz.
Azt kérdeztem magamtól, melyik úton jutottam ide; a szerelem végtelen újraéledésén.
Csodálom az eget, tele megannyi hulló virággal oly ragyogó mint a te mosolyod.
Ebben az életben túl
sokáig vártam.
Tudatlan kisfiúból magányos herceggé váltam.
Ebben az életben túl sokat szerettem (fáj).
Szúrd hát a kardot
keresztül a szívemen!
Háborúba vágtat a
lovam, hogy elhozzam neked a világbékét.
A húrjaid
megpendülnek és elkísérnek utamon.
Lemondok a folyókról és hegyekről, levetem érted a pajzsom.
A te kezedet fognám,
veled lennék amíg fekete hajad őszbe vált.
Ha elfordulsz se rejtheted el összehúzott szemöldököd
Édes csókod nem állítja meg a
könnyeket.
Azok a féktelen vad szenvedélyes évek, akár a víz.
Azt kérdeztem
magamtól, melyik úton jutottam ide; a szerelem végtelen
újraéledésén.
Csodálom az eget, tele megannyi hulló virággal oly ragyogó mint a te mosolyod.
Vérben úszva
mosolygok, nézlek téged, kedvellek.
Szeretlek.
Végzetem asszonya.
Ha elfordulsz se
rejtheted el összehúzott szemöldököd
Édes csókod nem
állítja meg a könnyeket.
Azok a féktelen vad szenvedélyes évek, kár a víz.
Azt kérdeztem
magamtól, melyik úton jutottam ide; a szerelem végtelen újraéledésén.
Csodálom az eget,
tele megannyi hulló virággal oly ragyogó mint a te mosolyod.
Nagyon szép ez a szerelmes dal.fordítva még gyönyörűbb, köszönöm!
VálaszTörlés