Life In Korea 7.rész

Igyunk! 

No igen, jól eltűntem. Nyár óta nem írtam ilyet. És akkor is csak azért mert épp felmerült valami bulvár hír, amiből - természetesen - nem maradhattam ki. De most visszatértem a Life In Korea-hoz, és annak megírom legújabb részét, amiben mindenki sejti miről lesz szó; A koreaiak ivászati szokásairól, nevezzük inkább kultúrának, és arról, hogy ezt egy európai milyen szemmel nézi (mondjuk úgy három üveg soju után).

Azt hiszem mindannyian láttunk már sorozatokban és filmekben összejöveteleket, ahol barátok-barátnők, főnökök és beosztottaik összegyűlnek a város egyik egyszerű kis standjánál és nevetgélve iszogatnak. Na, valami ilyesmiről is van szó. Kivéve, hogy a valóságban a nagy iszogatás és ünneplés után a becsiccsentett hölgyeket a kutya se viszi haza a hátán mert a pasi legalább olyan részeg, plusz egyébként se akar félholt nőket a hátán cipelni. Vajon miért? Hát mert ő sem koreai sorozatokon nevelkedett. 

Kezdjük talán minden öröm forrásával, a soju-val. Azoknak akik még nem kóstolták, elmondom, hogy szerintem (szigorúan mondom, szerintem) semmi különös nincs benne. Számomra olyan ízű mint a sebbenzin... Pontosabban mint a sebbenzin illata. Mert még nem kóstoltam sebbenzint, szóval nem tudom, csak az jutott róla eszembe.... NA! Ebből sehogy sem jövök ki jól. A lényeg az, hogy nem tudom hogy lehet belőle olyan sokat inni, de ők tudnak. 

De a gyümölcsös ízű soju! Hmmm, na az már más kategória! És van minden; epres, szedres, áfonyás, mindenféle. Olyan mint itthon az ízesített sör. Ráadásul alacsonyabb alkoholszázalékkal, gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy szeszes italt fogyaszt. 

Tehát mindenképpen kóstoljátok meg - előbb a "sima", eredeti italt, amit a legtöbben a vodka "light-verziójaként" emlegetnek, majd utána az ízesített, gyümölcsös változatokat. Garantálom, imádni fogjátok, hidegen a legjobb! 

Tekeredjünk csak vissza a munkautáni kötelező (!) bulizáshoz, amire akkor is el kell menni, ha már úgy kifárasztott az a 14 óra, amit munkával töltöttél, hogy helyben elaludnál. Ez ugyanis nélkülözhetetlen, ha jó kapcsolatot akarunk ápolni a főnökkel, esetlegesen még egy előléptetésben is reménykedünk. 

Miután leültünk, várunk. Akkor is, ha éppen szerelmi bánatunk van, nem döntjük magunkba a soju-s üveget, hanem várjuk a rangban felettünk állót, hogy megessen rajtunk a szíve, és felajánlja, hogy tölt nekünk. Ekkor mi felemeljük poharacskánkat és két kézzel - nagyon fontos - engedjük, amíg töltenek nekünk. De még utána se hörpintjük magunkba a lelki gyógyszert, hanem elfordulunk, és megvárva a többieket iszunk, majd letesszük a poharat. Huh, nem is olyan nehéz, igaz? És nem hagyjuk abba! Nem nem, inni kell ameddig az ember lát és megtalálja a poharat. És hogy ne csak mi legyünk az egyetlen gajdoló majom a helységben, illik ösztönözni a társunkat.  

Amikor már a hangulat a tetőfokára hágott, és a mellettünk levőre már legeslegeslegjobb barátunkra tekintünk, eljött a játék ideje! És ez az, ami fogalmazzunk úgy hogy egy nyugati csapatnak, akik tudják hol a határ, már kicsit sok. 

Rengeteg - nevezzük ivós játéknak - létezik, köztük is talán a leggyakoribb a 3-6-9, ami nemhogy józanon odafigyelést igényel, hát még részegen... A játék lényege, hogy a társaság körben ül és sorban elkezdenek számolni; 1, 2,... azonban a 3,6,9 számok kimondása helyett tapsolni kell. De ha például 36-ot kellene mondani, akkor már a két számjegyért két taps jár. Ha pedig valaki ront, akkor... iszik! És újrakezdődik a számolás. Ezen kívül még vannak Titanic, Nyúl, Cowboy, Evőpálcika, Király, Szeretlek (💕) nevezetű játékok is. De ez csak néhány a rengeteg közül. Engem kicsit a kártyajátékok elvetemült neveire emlékeztetnek. 

Na és a macskajaj? De hiszen másnap is dolgozni kell? Részegen mennek dolgozni? Normálisak ezek?
Nos, ez így alakult, de nem kell félteni őket, hiszen mint minden ázsiai nép eredendő kreativitásának köszönhetően nekik is sikerült orvosolniuk ezt a problémát, mégpedig a Haejangguk-kal, amiről szintén hallottatok vagy láttatok már. Ezt a finom kis csípős levest másnapossági levesnek vagy kora reggeli levesnek is nevezik. 

Nos most hogy sikerült mindenkit sokkolnom - akit nem, hát nem - azért elárulom, hogy nem teljesen van így. Ők nem éhgyomorra isznak rengeteget, hanem mellette folyamatosan esznek is, nem keveset. Ez pedig segít, hogy tovább bírják. Esznek-isznak és jól érzik magukat! A soju-készítők legnagyobb örömére! Hamarabb megy csődbe Dél-Korea minthogy beütne a soju apokalipszis!