Life in Korea 1. rész

Most tényleg Korában vagyok? 

Source: Google

Amikor megérkeztem Koreába minden más volt mint itt. Azonban a legnagyobb meglepetés kilenc óra után ért. Addig minden viszonylag csendes volt. A várost tíz millióan lakják (agglomerációval együtt ez kb. huszonhárom millió), azonban nem igazán éreztem. Akkor még. Kellemesen sétálgattam Szöulban, leültem a metrón, ami még itthon - Budapesten - is ritkán adatik meg, teszem hozzá mellékesen.

Azonban este egy pillanat alatt minden megváltozott. Mi történt pontosan? A koreaiak végeztek a munkában. Miben nyilvánult ez meg? Nem tudtam végigmenni az utcán anélkül, hogy legalább harmincan fel nem löktek volna. Szöul bulinegyede, Hongdae, ahol a szállásom volt, teljesen tele volt. Utastársaimmal úgy terveztük egy koreai kifőzdében eszünk valamit, és igaz az, hogy minden egyes épület aljában volt egy-egy, helyet alig találtunk.

Az utca hangulata pont olyan volt, mint amikor Olaszországban nyáron a tengerparton nyaralunk és este, amikor már nem tűz olyan erősen a Nap az emberek kitódulnak az utcára és élvezik az életet. Itt is ez történt. Mindenki nevetett, evett rengeteget, pedig épp akkor voltak túl egy nehéz munkanapon vagy szabadultak az egyetemről.

Szerencsére találtunk egy helyet, és végre megismerkedhettünk milyen is egy ilyen vacsora, amit ott sütünk a saját asztalunk közepén és kés helyett ollóval vágjuk a húst. Bár nagy Korea rajongóként sokat tudok kultúrájukról abban a pillanatban 100%-os turistaként figyeltem, ahogy szakácsunk segít és koreaiul magyarázza, hogyan csináljuk. Utána persze már sokkal könnyebben ment, de kellett egy kis idő amíg hozzászoktam, hogy ha elfogy valami az asztalomról nem azt jelenti, hogy befejeztem, mert ahogy kiürül a kimchi-s tálka vagy elfogy a saláta, már hozzák is az újabb adagot. Mondanom sem kell, degeszre ettük magunkat.

Tanulság a következő; Koreában senki nem marad éhen. Nem kell aggódni, hogy az idegen konyha remekeit a pocink nem fogadja jól. Azt kell mondjam, a koreai konyha némileg hasonló a magyarhoz, ezért az ember könnyen elfelejtheti, hol a határ, de erről majd később! :)